Borika elkezdte az ovit, aztán gyorsan le is betegedett, így a hónap nagy részét itthon töltötte, velem. Csakis azért sajnáltam ezt a helyzetet, mert beteg volt és mert szeptemberben olyan sok még a tennivaló, hogy szegényt sokszor mellőzöttnek éreztem. Persze ezt ő nem így élte meg, biztos vagyok benne, de én sokszor igen... Persze akadt azért sok vidám közös dolgunk is. Például rengeteg almát és körtét aszaltunk, nap híján aszalógéppel. Én vágtam fel a gyümölcsöket, Bori pedig megpakolta és elindította a gépet.
Barátainktól kaptunk sok kiló, bio, tönkölybúza lisztet, így végre beépítettem a mindennapjainkba a rendszeres kenyérsütést. Azt a praktikát tanultam, hogy jó belesütni egy marék pörkölt diót, mert még ízletesebbé teszi a kenyeret. Nagyon sok ilyen kenyeret készítettünk Borikával ebben a hónapban és csak dícsérni tudjuk! Nagyon-nagyon finom!
Egy napig Gizus mama vigyázott Borira, hogy tudjak szappant főzni. Ez ugyanis az egyetlen, amit nem merek és nem is szeretnék gyerek mellett csinálni. Persze csinálhatnám este is, amíg alszanak a gyerekek, de a turmixgépünk olyan hangos, hogy nem merem... Maradnak a lopott órák... A virágokat Borika gyűjtötte be. Ezt szereti a legjobban. Virágot szedni, ha lehet szár nélkül!
Kézműveskedtünk is egy kicsit: varrtunk egy mak kislányt. Nagykedvenc azóta is!
Most már újra kezdte az ovit ez a nagylány és meglehetősen csendes ez a ház. Furcsán csendes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése