9 éve született, ami mi nagyfiúnk Ambrus. Ő a legvehemensebb, legöntörvényűbb gyermekünk, aki sokszor feladja nekünka leckét, hogy miként neveljük, hogyan terelgessük Őt. Vadsága, bátorsága és sohasem lankadó kíváncsisága viszont sokszor a legjobb helyzetekbe hozza őt: felmászhat olyan magasságokba, amiről mi csak álmodozhatunk (nagyon jó falmászó, de ha nincs falmászó edzés, akkor a legmagasabb fák csúcsán eszi a gyümölcsöt) vagy bemászhat olyan helyekre amit legszívesebben mi is felfedeznénk, de félelmeink erősebbek kiváncsiságunknál. Gátlások nélkül fogja meg a legérdekesebb rovarokat, kígyókat, békákat és más állatokat. Jól befogható a kemény fizikai munkára, gondozza az állatokat, felássa a kertet, bunkit épít, romot bont el... Minden érdekli, ami nyers, vad, a civilizáción kívüli. Nehéz az ő helyét megtalálni a mai iskola rendszerben, viszont a közösségben jól érzi magát, meghatározó személyiség, szeretik Őt, ami a legfontosabb.
Gördeszkát kapott, falmászó bérletet, Nyulász Péter Helkájának a második kötetét és horgoltam Neki is, mint ahogy a névnapos Ágostonnak is egy héttel ezelőtt, egy majmocskát, olyan nagyfiús alvótársat. Szürke, borongós idő volt a születésnapján, így a bent készült képek sötétek, homályosak lettek, de szerencsére egy-kettő készült az udvaron is.
Isten éltesse a mi, izgalmas nagyfiúnkat! Szerencsések vagyunk, hogy van Ő nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése