36 óra

A gyerekek egy teljes napot és a másnap délelőttjét is  Gizus mamánál töltötték. Robi dolgozott, így jórészt egyedül voltam itthon 36 órát. És annyi mindenre jutott idő! Pédául lereszeltem két nagy láda tököt és cukkinit. Sőt azt is megengedhettem magamnak, hogy tökfőzelék legyen az ebéd. (A gyerekeim ugyanis teljesen normális gyerekek ígyhát ki nem állhatják a tökfőzeléket! : ). Leírom a receptet, mert szerintem így a legfinomabb, mert én ugyebár felnőtt vagyok és rajongok a tökfőzelékért. (Ezt is S. Pápa Petrától a Nosalty blog kitalálójától tanultam.)

Tökfőzelék (kizárólag felnőtteknek)

 

Hozzávalók: egy zsenge tök megpucolva, kimagozva, lereszelve, egy vöröshagyma apróra vágva, 2 dl tejföl, apróra vágott kapor, sonka, só, kávéskanálnyi biovegeta.

A hagymát kis olajon dinsztelem, majd rádobom a tököt, sózom, vegetázom és együtt párolom őket. Ha puha a tök, ráöntöm a tejfölt és meghintem a kaporral. Mi, vajon sült, kockára vágott, mangalica sonkával szeretjük. (Szerencsére ilyesmiket rejt még a mélyhűtőnk.)

 

 

Tökfőzelékkel a hasamban már bátrabban vettem fel a harcot a gyomokkal, amik a nyaralás alatt elborították a kertünket. Amikor megérkeztünk és végig néztem a kerten úgy éreztem legyőztek, kész, vége. Most, hogy jól laktam és egyedül vagyok, azt gondolom fordíthatok még a helyzet állásán.

 

 

Még a nagy gyomlálás előtt elővettem két adag kecsketejet a mélyhűtőből, mert a szappanfőzés az igazán olyasmi, amit gyerekek nélkül kell csinálni, nem hagyhattam ki a lehetőséget! Egy adag birka zsíros és egy adag mangalica zsíros, kecsketejes, levendulás szappant készítettem. Szépek lettek!

 

 

Amiért igazán vártam ezt a magányos napot, az Borika készülőben levő, születésnapi babája, ami hetek óta várakozik félkész testtel, fejjel és hajjal a pizsamás fiókomban. Igaz, a születésnap még messze van, de addig még ruhákat szeretnék varrni a babának és rendbe hozni egy lisztes ládát ruhás szekrénynek, ami a napi sok-sok tennivaló mellett sokáig fog tartani nekem, szóval a babácskát szerettem volna késznek tudni. Az első waldorf babám ez, van hova fejlődni, de Borika biztosan nagyon fogja szeretni. Olyan jó volt készíteni és olyan jó válogatni a szép anyagokat a kis ruhákhoz! Így telt az este és aztán a reggel is. És a gyerekek megjöttek, tele lett a ház újra hangokkal, ahogy igazán jó és otthonos ez az öreg parasztház.

Hálás vagyok Gizus mamának ezekért a napokért, mert sokáig kitart  a rend a kertben, a házban, a nyugalom pedig bennem, hogy annyi mindennel elkészültem, amit eddig csak toltam magam előtt.