Mióta itt vannak a méhek, közvetlenül mellettünk, a kert végében, most pörgettünk harmadszor. Az első, a repce rutintalan ügyetlenkedés volt. Nem tettem fel szöktetőket, kapkodtam, és ügyetlenkedtünk a kézi pörgetővel is. A második, az akác jobban sikerült, de a méz mennyisége elkeserítő volt. Most, a harmadik alkalommal hárs és szelídgesztenye mézet pörgettünk, összeszokottan, vidáman, a gyerekekkel együtt. Kialakultak a saját szokásaink, ritmusunk és olyan egyszerűen, frappánsan ment minden! A gyerekek, ha kellett segítettek ha nem akkor az időközben felállított medencében pancsoltak. Egy biztos a fedelezésből származó, mézes viaszért, ami mézrágó néven híresült el nálunk, mindig szívesen kipattantak a vízből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése