A csíkos sapkák

Zsuzsi barátnőm megkért, hogy horgoljak kisfiának egy csíkos sapkát és annak ellenére, hogy éppen költözködünk és felújítunk és sok a tennivaló, igent mondtam, mert Robival közben, pár napra Erdélybe utaztunk és ez igazán jó elfoglaltságnak ígérkezett az utazásra. Sőt, azt is elhatároztam, hogy ha már egyszer Daninak horgolok, akkor horgolok Ambrusnak is, had legyen a két jóbarát egyforma sapkában.

 

Aztán persze hazaértünk Erdélyből és nem tudtam leállni. A pakolás, dobozolás közben olyan jó volt egy kicsit megpihenni és horgolni. Készítettem sapkát Borinak, magamnak, Ágostonnak, igaz ő csak Ambrus tavalyi darabját kapta kiegészítve pár sorral, hogy tökéletesen illeszkedjen a buksijára. Robinak is tavaly készítettem, így sajnos ő sem kért újat, elégedett a régivel. Mindenkinek lett tehát sapkája a családban és olyanok voltak ezek a színes csíkos sapkák, mint életem viharos tengerének színes, vidám, békés szigetei. Mert építkezni alapvetően nagyon szeretek, a költözködést viszont nagyon nehezen viselem! Mára már túl vagyunk rajta, 5 csíkos sapkával!