A ház szeme és szája

Már több asztalos is készített nekünk nyílászárót, szépet, éppen olyat, amilyet megálmodtunk, de sohasem időre. Az asztalosok mindig sokat késnek - hoztam meg az ítéletet magamban e szakma űzőiről és még alá sem írtuk az adásvételi szerződést én már fel is hívtam az ügyeskezű, de mindig késő asztalosainkat, hogy legyen idejük elkészülni az ablakainkkal, ajtónkkal. Legnagyobb döbbenetemre azonban egyik sem tudta vállalni a munkát, egyéb, (külföldi) vállalásaik miatt. Kaptunk ajánlásokat barátoktól, ismerősöktől, de ezek a próbálkozások is zátonyra futottak, kivéve egyet, az "Imrét". Első beszélgetésünkkor azt gondoltam, hogy "na, ezzel a nagyhangú, nagyképű, hatalmas emberrel én nem fogok tudni zöldágra vergődni".
Két dologban is helytelenül ítélkeztem: 1. nem minden asztalos késik, 2. Imre egy szuper kedves, ügyes és pontos asztalos, akivel egy két szóból megértettük egymást. Az ablakaink, a spaletták és az ajtónk csodaszép lett és időre elkészült. Irtó sok szép, régi, réz kilincset kaptam hozzá és megtanultam egy tucat asztalos kifejezést: tokszélesség, falcolni, bemarni... és kezdem átlátni az asztalosműhely minden eszközének működését : ).

Méz színű páccal kevert méhviasszal kentük át Robival őket, Józsi bácsi pedig előkészítette a helyüket.

Az ajtó az első adventi hétre került a helyére, Ambrus avatta fel a koszorúval. A ház zárható és szép. Lett szeme és szája, ahogy Borika mondja. Szegény Józsi bácsinkat meg agyon cukkoltuk, hogy lám, már hetek óta itt maszatol, erre jön egy nagyhangú asztalos és pikk-pakk széppé varázsolja a kis vályogházat ; ).