Nagyon kritikus időszakban szedték le a tetőt, de mert gyorsan és átgondoltan dolgoztak nem érte kár a házat. Tibi bácsi idős korára nagyon fázós lett és sokszor bejött átmelegedni, beszélgetni. Közben nekem járt a kezem, meszeltem és lelkesen hallgattam az öreg ácsmestert. Kiderült, hogy a régi autók és motorok nagy szerelmese és komoly gyűjteménye van, amivel meg is jelenik néhanapján a veterán autó kiállításokon. Kiderült, hogy szerencsét próbált Angliában 10 éve és, hogy rajong a mangalica húsért, zsírért, szalonnáért, akárcsak mi. Készítettek is nekünk a padláson egy olyan részt, ahova felakaszthatjuk a füstölt árut. 
Miközben készült a tető Józsi bácsinak eszébe jutott, hogy van neki négy, bontásból kapott tetőablaka és kettőt szívesen nekünk adna belőle. Így történt, hogy három nap alatt lett egy barátságos kis tetőtéri kuckónk is. Néha elkap az a különös érzés, hogy olyan ez már mint egy sajátos közösség. Viccelődünk, segítjük egymást, megosztjuk a hozott finomságokat, így együtt: kőműves, ácsok, asztalos és gépész. Ha nem viszolyognék az építési vállalkozók lehúzós, hozzánemértő fajtájától én magam is építési vállalkozó lennék szívesen ; ).
A tetőtéri szobácskához a pajta meglévő létráját újították fel feljárónak. Olyan, mintha mindig is ott lett volna ez a régies lépcső a gerendák között. Gyönyörű!
A birtok, a tetőablakból nézve hihetetlen. Ameddig a szem ellát miénk ez a tér. Remélem elég ügyesek és szorgalmasak leszünk, méltóak erre a nagy ajándékra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése