Meglepetésgyár

Az volt az első gondolatom, hogy ez az Advent minden szempontból rendhagyó volt. Aztán végig gondoltam mindent és rájöttem, hogy csak egy dologban volt más, hogy nincs saját otthonunk. Persze, pár hét és lesz, és Robi anyukájánál, Gizus mamánál nagyon otthonos és kényelmes, de! saját otthonunk nincs még.  Olyan különös, hogy gyerekkorom nagy élménye volt, amikor a nagymamám elvitt minket a Ferences templomba, megnézni a Betlehemet. Amikor néztem az ember nagyságú szobrokat, az állatokat, Máriát és a kis Jézust a templom barátságos sárga fényében, mindig az jutott eszembe, hogy milyen szép otthon! Anya, apa, kisgyerek, állatok, vendégek, ajándékok! Most is ez jutott eszembe, amikor a gyerekekkel az Ágoston téri kicsi Betlehemet nézegettük. Pedig éppen, hogy arra kellene gondolnom, hogy szegények, ott voltak kisbabával és nem volt otthonuk...!
Az ember a saját lelkében van otthon. Ha elégedett, otthontalanul is képes az otthon melegét sugározni. Remélem képesek voltunk erre és a gyerekeink nem érezték a saját ház, a személyes bútorok, tárgyak hiányát. Mindenesetre próbálkoztunk, készülődtünk, úgy mint máskor.
Készítettek a gyerekek egy közös rajzot havas házakkal, karácsonyfával, vidám gyerekekkel, színes madarakkal és behavazott autókkal (Ágoston). A képből kirakó, puzzle készült a legkedvesebb barátoknak ajándékba.

Még ősz elején a Nagycsaládosok Egyesülete pályázatot hirdetett "angyalok" témában. Mindhárman készítettek rajzot, amit a kiállítás után visszakértem és karácsonyi képeslapokká változtattam őket a fotóboltban. Nagymamák, nagynénik, nagybácsik és a barátok kaptak belőle.

Szerveztünk egy nagy, közös agyagozást is Zsuzsi barátnőméknél Hirden. Résztvevők: Dani, Dorka, Emma és a mieink, Ambrus, Ágoston és Bori : ). Mézeskalács kiszúrókkal karácsonyi formákat "szaggattunk" az agyagból. Csipke terítővel vagy régi festékhenger segítségével díszítettünk. Zsuzsival minden elkészült darabot szívószállal kilyukasztottunk, majd elvittük őket kiégetni "Peterék híres kerámia manufaktúrájába" Pécsváradra. Zsuzsi és én türkiz színeket szerettünk volna. Foltos eozin sikeredett a türkiz helyett. Azért így is nagy élmény volt és a gyerekek nagyon lelkesen fogadták a végeredményt. Egy része az elkészült daraboknak az iskolai adventi vásáron eladásra került. A többi pedig a tanár nénik, óvónénik karácsonyi ajándéka lett.

A lovacskákat és a manókat is az adventi vásárra varrtam. Sajnos csak az indulás előtti este jutott eszembe fényképezni, így csak ez a csúnya vakus kép készült a vásári csomagról.
Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy milyen szerte ágazó most az életünk és mennyire szana-széjjel vannak a személyes holmijaink minden jól és szépen sikerült. Az ajándékok szeretettel átadásra kerültek és szeretettel fogadták őket.