A kert, ami életre kelt

Azt gondoltam,hogy elfolytom földturkáló vágyaimat és most ősszel csakis aszerint fogok cselekedni, hogy a családomnak mihamarább otthona legyen. Segítek az anyagbeszerzésben, bontásban, kicsit az építésben is, festésben, viaszolásban... És így is lett. A konyhakerttel éppen csak annyit tettem,hogy a kerítés építésből maradt kövekkel körbekerítettem, kijelölve így a helyét. Aztán amikor a házban lábalatt voltam, csak zavartam, kimentem kicsit ásni. Robi és a gyerekek meg folytatták. Jancsi bácsi, a szomszédunk pedig átdobott 8 tő körömvirágot, citromsárgát,a kedvencemet. És az epret is ritkítania kellett, így abból is kaptunk vagy 40 tövet. Megállíthatatlanná vált a folyamat és én igazán nem tehettem róla!

Aztán a vályogozásból megmaradt pelyvával körbetakargattam mindet, még a fagy beállta előtt...

Szintén még a nagy hideg előtt felhívott a húgom, hogy utólagosan megköszöntene születés- és névnapom alkalmából és másnap leküldött nekem Budapestről -az IC mozdonyvezetővel -8 tő málnát. Mit tehettem,minthogy szónélül és nagy örömmel elfogadtam és családostul elültettük.

Ha már így alakult,egy kis fokhagymát és Jancsi hagymát is kellett ültetni, hiszen annak is ilyenkor, novemberben van az ideje...

És itt van már Makusz is, ő nyírja a füvet a kert szélén. Simogatással fizetjük meg szorgalmas munkáját.

Életre kelt a kiskert, csak aztán elaludt egy kis időre és szépen be is takargatta a hó. Jó, hogy így történt! Így még vidámabb reményekkel várjuk a tavaszt!