Leltár

 

Hamarosan áthozom a méheket a házunk mellé vagy a kis tanyánkra. Még bizonytalankodhatok pár napig, hogy hova, de aztán végleges döntést kell hoznom.  A tanya azért jó, mert elzárt, természetes környezet, vad virágokkal és mézelő fákkal, viszont sokszor etetnem kellene a méheket, mert nem mindig van kielégítő méhlegelő és nem is mindennap láthatnám a bogaraimat. A házunk mellé a szomszédok miatt kellemetlen tenni őket, mert sajnos sokan tartanak a méhektől, félek konfliktus adódhatna ebből. Viszont mindennnap láthatnám a méheket és a közeli nagy, mezőgazdasági területeket is elérnék, hordhatnának repcéről és napraforgóról. Nagy dilemma. Most mindenesetre még Józsi bácsinál vannak és Perizinnel kezeltem őket az után, hogy alaposan leltárt tartottam. Két kaptárt kellett bezárni az idén és hat maradt. Ez a hat erős, jók az anyák, három kereten egy-két tenyérnyi a fiasítás és szépen hordják a virágport, sőt talán egy kis mézet is. Leírhatatlan élmény ez az első igazi bogarászás tavasszal!

 

 

1. család: a legerősebb mind közül. Az anyát nem láttam, de négy kereten van kiterjedt fiasítás, sok a kijáró bogár és rengeteg mézük maradt még.

2. család: ez egy kicsit gyengébb csapat. Az anya jelöletlen, szép nagy, de lassúnak, öregnek tűnik. A fiasítás nem rossz, de a kijáró bogár kevés és a mézük fogytán van. Mindenképpen kell nekik lepényt készítenem!

3. család: ez olyan igazi közepes. Jelöletlen, szép, fürge az anya, két tenyérnyi a fiasítás két kereten. Mézük van még elegendő.

4. család: ez nagyon nyugodt, jó család. Az anya jelöletlen, fürge, fiatal, a fiasítás jó. Van egy keret középen, amit majd ki kell cserélnem, mert Józsi bácsié és nagyon magas, felnyomja a takaró fóliát és sok a zugépítmény miatta.

5. család: ez is kicsit gyengébb. Itt jelölt az anya (piros 85), fiasítás van, de a mézük fogytán. Ide is kell lepényt tennem!

6. család: ez is jó család, szép a fiasítás, bőven van méz, de az anyát nem láttam.

 

 

Nem könnyű Józsi bácsi biztonságot adó tudásától, gondoskodásától, rutinjától, humorától...elválni! Meg Sanyi bácsitól, és Eta nénitől sem, akiktől az első méheimet vettem és a szomszédban méhészkednek itt, Aligvárban. És hiányozni fog ez a vidék is, hiszen kicsi lány korom óta kötődök ide, a nagymamám, a nagynénim, nagybácsim, unokatesóim, és a méhek kapcsán. Ugyanakkor tudom, hogy így van ez rendjén, hogy a saját lábamra kell állnom és hogy aközelembe kell lennie az állatainknak, mert a sok utazás mindent megnehezít és nem tudok olyan minőségű gondoskodást nyújtani nekik, mint amilyent elvárnék és magamtól. Így hát megyek, már csak azt kell eldöntenem pontosan hova is!