Ahhoz, hogy kertünk lehessen itt, el kellett jutnunk a földig. Először a bokrokat cserjéket vágtuk ki machetével, fejszével (Robi), metszőollóval (én). Ezután Robi amikor csak tehette fűkaszált és kitartó munkájának köszönhetően nyár végére a birtokunk átlátható, füves lejtővé alakult.
Az volt a tervünk, hogy teraszokat alakítunk ki kézi vagy gépi erővel, hogy jobb legyen a terület víztartása, hogy lehessen ágyásokat csinálni, trágyázni, rendezett viszonyok között kertészkedni. Régi ismerősünk Szántó Józsi bácsi tanácsát kértük, aki amellett, hogy nagy munkagépekkel foglalkozik maga is gazdálkodó, állattartó. Eljött, megcsodálta a területet és elvállalta, hogy meg is csinálja. Nem alkalmazottját küldte, hanem fiával együtt érkezett. A fia kezelte a lánctalpas markolót, ő pedig kívülről segítette a munkáját. Hihetetlen alaposan dolgoztak, azt a szempontot tartva előtérbe, hogy az agyagos réteg maradjon alul, a jó humusz pedig fölülre kerüljön.
Józsi bácsi szerette volna megmenteni a telek közepén álló kis diófát. Hogy elférjen a gép levágta két alsó ágát, majd leporolta magáról a rápotyogott fűrészport. A hirtelen mozdulat közben leesett a jegygyűrűje és elveszett a fa alatt. Órákon át kerestük, de nem találtuk meg. Én nagyon mérgelődtem, ő nyugodtan beletörődött. Azt mondta vesz délután egy másikat, mert ma van a házassági évfordulója. Hosszú évtizedek óta él együtt, jó házasságban a feleségével... : ).Azt is mondta, hogy az első amit ezen a telken ültettünk: arany : ). Egész nap olyan jól elbeszélgettünk, nagyon kedves ember ő is és a fia is!
Amint elmentek, másnap nekiálltunk és napokon át égettük a levágott és nyáron összeszáradt indákat, ágakat.
Szalonnát is sütöttünk a tűz mellet, így először maradtunk itt sötétedésig. A gyerekek is, mi is nagyon élveztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése