A környék felfedezése 3. (Zengő)

Mielőtt a gyerekeink megszülettek, minden ősszel akkor, amikor érni kezdett a szelídgesztenye megmásztuk a Zengőt. Olyan szokásunkká vált ez, hogy nagyon hiányzott volna ha egy évben is elmarad. A kirándulás után ettünk egy forró levest vagy borozgattunk valamelyik pécsi kocsmában. Aztán megszülettek a gyerekek egymás után szép sorjában és a Zengőmászás pár évig elmaradt. Most azonban a két fiú már nagy és erős, fel tud jönni a saját lábán, Borikát pedig nem is olyan nagy dolog felváltva cipelni a cél érdekében : )! Anyukám is velünk tartott és útnak indultunk, persze nem a buszmegállóból, hanem a tanyánkról!!
Nagyon szeretem a Mecseket, különösen amiatt, hogy ez a nem túl nagy hegyvonulat olyan sokfajta erdővel lep meg minket! Minden részén mástól szép az erdő, itt az egymás mellett, szinte párhuzamosan, az égig emelkedő bükköstől!

 

A kilátóba csak a fiúk jöttek fel velünk, anyukám Borikával pihent egy fatörzsön. Ki van írva a kilátó oldalára, hogy nem szabad felmenni, de óvatosan fel lehet merészkedni bátrabbaknak ; ). Nagy szerencse, hogy nem lokátor áll ma itt, de nagy kár, hogy ilyen vacak állapotú építményről lehet a Mecsek legmagasabb csúcsáról körbe tekinteni. Jó lenne összefogni és helyrehozni, újat építeni...

 

Lefele jövet már Borika is gyalogolt ("nagyrészből" : ). Gyűjtöttünk szép köveket, csodáltuk az őszi gombákat és a gyönyörű fakérgeket, gyökereket.

 

 Fülgomba

 Őzláb gomba

Fehér lepkegomba

Nagyon jól esett ez a nagy túra nekünk! Biztos sok izgalmas őszi kirándulásunk lesz még a környéken!