Ahogy lecsitult a nyári kánikula útrakeltünk. Most csak egy kicsit merészkedtünk be az erdőbe, de így is nagy kalandba keveredtünk. Közvetlenül a telkünk mellett kezdődik az erdő, így a vadak, a környező szőlőket, szántókat, veteményeseket saját birtokuknak tekintik és úgy jönnek mennek, mintha az erdő közepén volnának. A szomszéd bácsi mesélte, hogy ma hajnalban egy hatalmas szarvas ivott a cicáknak kitett tálból, és úgy hangoskodott, hogy a környék tőle zengett. Talán emiatt épített valaki egy különös magaslest közvetlen a közelünkbe. Ez a les nagyon-nagyon magas és inkább hasonlít egy fára épített varázslatos házikóhoz, mint egy rendes magasleshez. Kipróbáltuk, de csak a két fiút engedtem fel, Borika lent maradt anyukámmal szerencsére, mert a lefele út a nagy magasság miatt korántsem volt veszélytelen...
Én segítettem le Ágostont, Robi pedig Ambrust és nem biztos, hogy még egyszer felengedném őket nagykorúságuk elérése előtt, de nagy kaland volt, így egyszer, hirtelenjében...
Kicsit még bolyongtunk az erdőben, majd kiértünk a legmagasabban levő présházaknál, és az előttük kanyargó úton haza gyalogoltunk a tanyánkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése