Megkezdődött a küzdelem a szúrós szederindákkal, hosszú és makacs vadszőlő szárakkal és a mindenütt felbukkanó kusza cserjékkel szemben. Anyukám és a kisebbik húgom segítettek a gyerekvigyázásban. Az első fél óra viaskodással telt, nehezen engedtek el a gyerekek, különösen az éppen betegeskedő Borika, de aztán hamar belemélyedtek az erdei sétába és gyűjtögetésbe. Segíteni csak Ambrus tudott, ő már meg tud bírkózni a sok tüskével.
A bozótosban két fészket is találtunk. Az egyik talán egy kis poszátáé, ebben még csak tojás volt, így nem is tudtunk vele mit kezdeni, csak félre raktuk, hogy megcsodálják a gyerekek. A másik viszont énekesrigó fészke volt három kicsi fiókával. Ezt visszatettük a helyére és izgalommal figyeltük, hogy vissza tér-e a madár mama. Szerencsére visszajött a fiókákhoz, visszaült a kicsit arrébb helyezett fészkébe!
Bár lassan haladtunk a munkával mégis a ház déli falát sikerült teljesen kiszabadítani, ami látványos eredmény!
A gyerekek lepakolták a kincseiket és tízóraiztunk egyet. Anyukám banánkenyeret és pedig lustarétest sütöttem. Nagyon jó a nagy hársfa hűsében falatozni, különösen úgy, ha egy réges-régi kaptár az asztalunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése