Szerintem az éjszaka közepén, Józsi szerint reggel (hajnali négy: ) szállítottuk el a nyolc családot két ütemben azaz két éjszaka, két közepén. Szivacsokkal zártuk le a kijárókat, gurtnikkal szorítottuk össze a kaptár részeit, így utaztak a méhek. Mindkét esetben zökkenőmentesen átértünk velük, és nagyon jól esett a sok- sok mézes kávé közben, előtte és utána is.
Mikor megérkeztünk, háromra kihúztuk a szivacsokat és szaladtak a méhek kifelé. A hatalmas hársfa alá kerültek a kaptárak, így előttük lesz a terített asztal és kellemes árnyékban is lesznek egész nap.
A következő napokban többször is kijöttünk és mindent elrendeztünk a kaptárak körül. A méhek itatójára tettünk hungarocellt, hogy ha lejjebb apadna a víz, akkor se fulladjanak bele a méhek.
Készítettünk két táblát is "vigyázat méhek!" felirattal, nehogy valakit meglepjenek a bogarak. A telek nagyon elzárt helyen van, ritkán járnak előtte emberek és a méhek röppályája is magasabban van, de biztos, ami biztos...
A görcsönyi méhek kaptak kakukkfüves atkairtót mézzel és vízzel keverve. A koktélból a vendégségbe jött méhek sem maradhattak ki, így feltettük az itatókat egy-egy nagy palackot. Ambrus hihetetlen ügyesen rakta fel az itatókat, pedig tájoltak a méhek, sokan voltak a kijáró körül...
Ambrus lefotózta a várakozó csapatot, amíg én az utolsó simításokat végeztem.
Ez mindig nagy izgalom, amikor idegenben vannak a méhek, így éreztem tavaly is, amikor Bakonyán voltak. Remélem minden rendben lesz és talán pörgetünk is pár hét múlva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése