Tündérmese

Nem először járunk a Nagymezőn így nyár elején és mindig ugyanaz jut eszembe a mezőt borító szamóca szőnyegről, és a légies bakszakáll bóbitákról: manók, törpék, tündérek és az összes csodálatos lény a Mesél az erdőből vagy más  tündéres mesekönyvekből. És csak állok és nézem a gyerekeim örömét és el sem hiszem! Mert ugyebár "a mese az csak mese..."

 

 

A kincsetérő szamócát a bendőnkbe és a kosaramba gyűjtve hazatekertünk. Zsanett, aki szintén helyi "kistermelő" és gyönyörű, kis gazdasága van a falu legtávolabbi pontján, kérésemre hozott nekem rebarbarát, egy csokorral. Arra gondoltam, hogy talán ezzel lenne a legjobb összefőzni, mert semleges íze kiemelné a szamóca zamatát, lédússága kompenzálná a szamóca, rengeteg pektinje okozta, sűrűségét. Így is lett. A legfinomabb lekvár lett, amit valaha kóstoltam. (Bocsánat a szerénytelenségért!) (2/3 rebarbara, 1/3 szamóca, 40 dkg cukor/ kg a pontos arány.) Úgy tervezem, jövő héten visszacsöppenünk a mesébe ismét, a szamóca gyűjtő kosarammal. : )