Amikor előkészítettük a kismalacok helyét tavasszal, biztosak voltunk benne, hogy a régi ól és a körülötte levő elkerített kert csak ideiglenesen lesz a disznók birodalma, mert egy idő után kinövik majd és naphosszat tartó turkálásaik szép lassan lebontják a megrogyott ól épületet. Így is lett. Robi időszerűnek látta, hogy az azóta igencsak meghízott disznajaink a háztól távolabb eső, árnyas részre kerüljenek. Ambrussal építettek egy kis, sátortetős kaibát, hogy esőben, hóban legyen menedéke a malacoknak az új területen is. A legfontosabb persze a kerítés és a vadháló volt, aminek elkészítésében Laurent segített.
A kerítés építés frappánsan ment, a disznók átterelgetése pedig rettentő viccesen. Laurent Zsuzsival és Dorkával jött segíteni. Mire a kerítés elkészült Dorka és Ágoston játszásiból összeházasodtak. Így miközben a zabolátlan disznókat igyekeztünk haladásra bírni és a megfelelő cél fele terelgetni egy szemrevaló kis menyasszonyruhás menyasszony és egy, újszülött gyerekeit babakocsiban tologató, fiatal apa bóklászott közöttünk. A disznók mindunntalan megállatak, túrkáltak és nem mertek átmenni a kapukon, amiből kettő is akadt útközben. Végül Robi oldotta meg a helyzetet azzal, hogy elkapta a hátsó lábukat és fejjel lefele, tolatva, talicskázva az új helyre húzta őket. Nagyon vidám nap volt! Ja és persze finomat ebédeltünk, és még egy waldorf manócskát is varrtunk a másnap Franciaországba utazó Dorkának.
Pár nap kellett, amíg megszokták új helyüket, mostanra viszont már nagyon élvezik a nagy teret és a sok zöldet. Ágoston helyes rajza került ki névtáblának csak, hogy tudják az arra járók, hogy kikhez kopogtatanak. : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése