Reggel Jani bácsi a kerítéshez intett és izgatottan közölte a nagy hírt, hogy a méheim fent vannak az almafáján. Sejtettem, hogy azt a fát fogják választani (én is azt választottam volna a helyükben), így előre figyelmeztettem Jani bácsit, hogy ha mennek, szerintem oda fognak menni, vagyis fel volt készülve az eseményre. Engem viszont elöntött az izgalom. Sohasem szedtem le még rajt Józsi bácsi nélkül... Összeszorult gyomorral elvittem a gyerekeket óvodába. Hazaérve mindent végig gondoltam, Józsi bácsi minden mozdulatát: üres kaptár, létra, hordó (jobb híján), ecetes törölköző, füst, seprű, bátorság. Három ütemben tudtam az összeset leszedni. A hordóba ráztam és a kaptárba borítottam őket, köztük az anyát is! Van egy új családom!
A "régieket" az akció után végig nézegettem. Hiánytalanul megvannak, vagyis nem az én méheim nézték ki Jani bácsi almafáját! Más méheit fogtam be. Ezt, utóbb a falubeliek történetei is igazolták, ugyanis többen látták a rajt közeledni a Zengő felől.
Amikor mindennel végeztem ittam egy pohár hideg bodzaszörpit és felhívtam Józsi bácsit, hogy megköszönjem neki. Nélküle nem ment volna! Nélküle az egész nem menne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése