Májusban egyszerűen nem érdemes bemenni napközben a házba. Na jó, legfeljebb csak annyira, hogy kihozzam a hideg bodzaszörpit és a meleg almatortát. : ) Ez utóbbi, azért nem mindennapos! Van hogy lusta rétes vagy csak friss mézes eper van helyette. Szegény mi!
Kint énekel a sárgarigó (aki nem hagyja magát fényképezni) és nő a gaz, éhesek az állatok és még mindig van mit ültetni, szóval tényleg nem érdemes bemenni: mindig van az udvarban tenni való!
A kert szépen alakul: a répát lassan egyelni kell, a borsóból már csemegézünk, pár nap és szüreteljük. A hagyma felmagzik, a rukkola kezd virágozni, de még minden nap jut a vacsora mellé vagy az ebédbe.
A rukkola, ha dél tájban kerül a konyhába, akkor a quiche-be szoktam belesütni, a laboda levelek társaságában. Ez a kedvenc májusi ebédem.
A mi zöld-sárga quiche-ünk
(A recept eredetije a mi kedvenc franciánktól, Leurant-tól származik : )
Hozzávalók (a tésztához): 20 dkg liszt, 1 tojás sárgája, 10 dkg hideg vaj kockákra vágva, 1 tk só, 3 ek jéghideg víz.
A hozzávalókat tésztává gyúrjuk és egy órát pihentetjük. Kinyújtjuk, piteformába tesszük, megszurkáljuk több helyen villával, majd ráborítunk sütőpapírt, ráteszünk kavics nehezékeket, majd elősütjük.
Hozzávalók (quiche-hez): 3 tojás, fél l tej, 10 dkg liszt, só, bors, tetszőleges zöldek (rukkola, laboda, mizuna), kis darab szalonna.
A szalonnát zsírjára sütöm, ezzel kezdem. A zsírt egy kis tálba kiöntöm, de annyit hagyok, hogy a rukkolát és a többieket meg tudjam fonnyasztani rajta. Aztán a többi hozzávalót kézihabverővel összekeverem. Végül a szalonnát és a zöldeket is beleöntöm és az egészet a közben félig megsült pitébe borítom. Készre sütöm. Salátának is rukkolát szoktunk enni mellé.
A másik kedvenc mostanában a bodza jégkrém. A bodztaitalt egész egyszerűen áttöltöm az ősrégi jégkrém - műanyagokba, és berakom pár órára a fagyasztóba. Igazán isteni lesz!
... és a bodza viharban is gyönyörű!
... és nem csak mi szeretjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése