A január és a február az a két szürke, fárasztó és unalmas hónap, amely ordít azért, hogy valahogy feldobjuk, izgalmassá, elviselhetővé tegyük. Elhatároztam, hogy lógós napot tartok, külön-külön mindhárom gyerekkel. Ambrussal kezdtük, elvégre ő a legidősebb, no meg a legkimerültebb is, hiszen ő az iskolás. Először "becsusszantunk" a Tudás Központ Gyermek könyvtárába, ahol csendesen el is merültünk a csodaszép mesekönyvekben és a helyes kiállítás képeiben.
A Kaptárt sem hagyjuk ki soha (természetesen :)! Ambrust lenyűgözi a visszaverődő hangok sokasága és ereje. Egy egész napot eltöltene itt!
Ezután egy havas, városi séta következett a Balokány ligeten és a Zsolnay negyeden keresztül.
Sajnos a Csodák palotája hétfőn zárva van. Ez lett volna az uticél. Nem szomorkodtunk, hanem egy kicsit bohóckodtunk az aulában, megnéztük az érdekességeket és tovább álltunk.
A Vásárcsarnokban lángost ebédeltünk Mariannál, mert ez így szokás a lógós napon. Előtte azonban lefagyott az ujjam ; ). Ambrus találta nekem a jégujjat. Ez annyira jellemző, hogy ilyesmit észrevesz felvesz és a helyére rak. Ilyen a mi 8 évesünk!
A nap fénypontja a cukrászda volt! Az életünk a Rumini, nemrég megjelent része, körül forog, amelynek eseményei a Profiterol cukrászdából bontakoznak ki. Így nem lehetett másként megkoronázni ezt a napot, mint beülni egy cukrászdába és enni egy hatalmas adag Profiterolt. Közben persze elolvastunk 60 oldalt a Ruminiből is!
Nekem nagyon jól esett ezzel a vadóc, szédítően éles eszű, szeretet teljes, kíváncsi kisfiúval tölteni ezt a jeges hétfőt. Minden hónap utolsó hétfőjét el tudnám így képzelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése