Havazás, Matrjoskák, lovacskák

Megérkezett a tél és eltemette a kis tornácos házunkat a hó. Miután bejutottam a házba, felfűtöttem a cserépkályhát, főztem a forró teákat és újabb és újabb meleg zoknikat adtam az átfázott lábú gyerekekre. Ők ugyanis, ellenmondást nem tűrve, Robival lapátolták kint a havat. Egy egész délelőtt is kevés volt ahhoz, hogy teljesen kiszabadítsák a házat és az istállót.

Persze kialakítottak egy kényelmes hónyalakodó helyet is maguknak, ahol még le sem kellett hajolni a tiszta hóért! Mit is mondhatnék erre...

A konyha az egyetlen helységünk, ami többé kevésbé már civilizált. Az asztal  és a székek a helyükön vannak és az Erdélyből hazafelé, Kétegyházán vásárolt ónémet szekrénykénk is elfoglalta végleges helyét. A szekrényt később szeretném megfosztani a szürkéskék színétől, natúr hagyni és viaszolni, de most erre gondolni sem merek a sok tennivalóm mellett. Viszont valami színt szerettem volna rácsempészni a szürkeségre, így a matrjoskás viaszosvásznunk egy részét kaszaboltam szét és tettem a polcokra, fiókba. Szerintem jól áll neki a Matrjoska. Bori közben mellém szegődött és kért egy két babát. Olyan jót játszott velük!

 

Elkészültem néhány lovacskával is. Annyira élveztem a lovacska varrást az iskolai adventi vásárra készülődés idején, hogy kigondoltam a lovacskák nyaklánccá fejlesztését ; ). Szülinapos kislány ismerőseinknek készítettem párat, no meg Borinak is, aki maga választotta ki hozzá a színeket, szerintem ügyesebben, mint én!