Amiről nem vallottam, hogy Ambrust a logós napunkon becsaltam egy méter- és rövidáru boltba. Ez nagyon önző, előre megfontolt cselekedet volt és Ambó kézzel lábbal tiltakozott is ellene, de én elkezdtem párnákat varrni a konyhába és hiányzott egy szép színű, már korábban kinézett anyag és nagyon szerettem volna még aznap (azonnal!). Száját húzva, dünnyögve bejött velem. Mielőtt az anyagot keresni kezdtem volna rámosolyogtam a kedvenc eladó nénimre és a szemem átsiklott róla a pulton helyet foglaló nagy kelyhekre, melyek telis-tele voltak színes gombokkal. Kicsik 5, nagyok 10 forintért. Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy nyertem. Ambrust megkértem, hogy válogasson szép gombokat, mert csinálhatnánk gomb-bohócokat. 10 percig merülhettem el a szépséges anyagok világában, miközben a kisfiam vidáman, választékosan fecsegett az eladó nénivel. Engem is elvarázsoltak a gombok gyermekkoromban (ma is ) és még nem láttam olyan gyereket, aki nem kincsként tekintene az apró kis hasznosságokra. A gomb, az szín, vidámság és öröm! Otthon is sok sok műalkotás készült belőlük, mire igazán nekiálltunk a bohócfűzésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése