Tök, színpompás, falevelek, novemeber

Egy 8 éves kisfiúnak kell, hogy legyen bicskája. Mondom ezt úgy, hogy vágta már el a kezét vele természetesen. Ha viszont a zsebében lapul, mindig van esélye tartalmas, alkotó elfoglaltságra. Most ő faragta a "tökfejetet", ahogy ő mondja. Természetesen Mindenszenteket csöndesen ünnepeljük: végig járjuk a temetőt, gyertyát gyújtunk, beszélgetünk, emlékezünk, de ez nem zárja ki azt, hogy minden évben legyen töklámpásunk, mert jó csinálni és jó hogy a gyertyafény az ajtó előtt is ott pislákol! Idén Ambrus egyedül készítette őket!

A tökök a méhészetben nőttek ilyen szép nagyra, így érthető módon sajnálnám a bennünk levő értékes "anyagot", ezért alaposan ki szoktam kaparni a belsejüket és töklevest vagy más finomságot készítek belőle. Most tökleves készült, gyömbérrel. Nagyon szeretjük ezt, az enyhén csípős levest, ami jól átmelegít mindenkit a kint töltött órák után.

A kicsik kezébe még nem merek bicskát adni, így velük az összegyűjtött és korábban már lepréselt falevelekből készítettünk képeket.

Sütünk is valamit minden nap. Mindhárman nagyon szeretnek a konyhában maszatolni, méricskélni, nyalakodni és ez így is van rendjén : ). Most többször sütöttünk banán kenyeret a túlérett banánokból. Ambrus szívesen vitte uzsonnának az iskolába, a kicsik pedig itthon csipegették.