Józsi bácsiék lebontották a régi, bedőlt falu disznó ólat és egy jópár jelölt téglára bukkantak. Egyszerű TJ (Tóth József : )) és BGY betüpárossal nyomott téglák kerültek elő. Amint egy kupacba kerültek észrevettem, hogy az egyik "BGY"-snek csigavonalban kunkorodik az "y"-ja. Úgy megörültem neki, olyan más, olyan szép volt ez, az egy szem tégla. Megpucoltam, Józsi bácsi pedig beépítette a kőkerítés vakablakába. Felbíztattam őket, ha találnak még, tegyék félre. Találtak még kettőt. Meg lesz a becses helyük!
A zöld üvegeket egy papírdobozban találtuk, még nem tudom mi lesz a sorsuk, de szép a színük (portalanítás után : ) és a formájuk is!
Bori és Ágoston találtak két régi zárat és úgy döntöttek, hogy ezek fényképezőgépek. Fotózták a tájat, engem, sőt még hazafelé a buszon is fényképezték az utasokat nem kis hangulatot teremtve ezzel! A képeket letöltöttük az agytekervényeikre : )).
Egy, inkább retró, mint antik akasztó is a kezem ügyébe került. Borika rajongott a színeiért és kérte, had kerüljön a piros komódja mellé. Beleegyeztem.
Találtunk kicsi mérőedényeket is, zománcosat, meg egyszerű fémszínűt. Hazavittük és elmosogattam őket, majd bekerültek a kiskonyhába. Bori szülinapjára is kapott pár kisedényt, így arra jutott ideje végre rendesen elpakolni a kiskonyhában. Mindent leporoltunk, átpakoltunk, elrendeztünk, majd Borika főzött és harsány vendégséget rendezett Ágostonnak, a babáinak és nekem.
Helyére kerültek az évtizedeken keresztül meg sem érintett tárgyak. Hát nem csoda ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése