A szomszéd falu homokbányája egy ilyen hely. Általában Zsuzsi barátnőmékkel, nagy gyerekcsapattal szoktunk a fosszília szépségek felkutatására indulni, idén azonban úgy alakult, hogy öten gyalogoltunk fel a "kincsesbányába".
A legnagyobb változás az, hogy Bori nagylány és nem kéz a kézben hódítjuk meg a bánya buckáit, hanem önálló kalandokra vágyik, ezért három fele figyelünk... Közben pedig örömmel nézzük a lelkesedését! Olyan ügyes! Nagyon sok szép doldot talált.
A fiúkat idén a kristályok érdekelték inkább. Ők is találtak érsdekes darabokat. Azt tevezzük, hogy a vásárba megnézetjük őket Manó bácsival, mert ő az, aki ért hozzá igazán.
Attól viszont, hogy Ágoston az első 5 méteres meredélyt fenéken csúszva tette meg, Ambrus pedig a bánya legmélyére ejtette """véletlenül""" a gumicsizmáját, kifejezetten deja vu érzésem támadt....: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése