Újévi fogadalmak

Minden  újévben teszek fogadalmakat és minden évben megtartom őket. Azt hiszem azért, mert nagyon fontos nekem az a pontos időpont, amikor fordulatra szánom rá magam. És azért is, mert egy  kisgazdaságban annyi tennivaló adódik egy évre, hogy jól ki kell találni, hogy miket csinálunk meg, minek a mentén haladunk, mert máskülöben elvesznénk a sokban... Nem is igazi fogadalmak ezek, hanem jól  megfogható elhatározások, amikhez így tudatosabban tudom (tudjuk) tartani magam. Az idei 5 fogadalomból kettőt teljesítettem. Legalábbis sinen vagyok mind a két ügyben. Az egyik a kötés volt vagyis, hogy megtanulok végre rendesen kötni. A másik pedig a kovászos kenyér vagyis, hogy kérek jó, öreg kovászt és kitapasztalom, hogy lehet vele ízletes kenyeret sütni.
A kötést sapkakötésekkel kezdtem, mert azt gondoltam, hogy az hamar hoz látványos eredményt és ha vissza kell bontanom, talán az sem olyan szörnyű, mintha egy kardigánt kellene. A minták is nagyon izgattak és azt gondoltam sokféle mintát ki lehet próbálni ezeken a rövid lélegzetű darabokon. Az sem volt utolsó szempont, hogy igen nagy igény volt erre a ruhadarabra idén a családunkban.Először beehive-ot készítettem Ambrusnak, (nomen est omen alapon).

 

Teljesen beleszerettem a csavart mintákba a Raverlyn látott sapikat nézegetve és addig kísérletezgettem míg rájöttem, hogyan kell csavarni. Nagyon izgalmas, úgyhogy mindjárt két sapi is készült: Boinak egy és Ágostonnak egy.

 

 

 

Nagyon sok jót hozott a kötés az életembe már most! Egyrészt elhiszem magamról, hogy képes vagyok rá. Másrészt gyönyörködöm a gyerekeimben, hogy milyen helyesek az itthon készült, puha, meleg gyapjúholmikban. Harmadrészt elszakított a számítógéptől. Ahelyett, hogy bámulnám mások életét, kötök vagy olvasok és ez sokkkal jobb és termékenyebb.

 

 

Már megvolt a három sapi, amikor Zsanett barátnőm megérkezett a kovásszal. Elmondott mindent, lelkesített és rám bízta a feladatot. Az élesztős kenyerem receptjét használva készítettem el a kovászos kenyeret is, csak sokkal több időt kapott a tészta, hogy kelljen, dagadjon, sűljön. A kovászt reggel kiveszem a hűtőből és hozzáadok ugyanannyi mennyiségű langyos vizet és teljes kiőrlésű lisztet. Kellemesen meleg helyen, 4 órán keresztül a kovász életre kel, bugyorogni kezd : ). Ekkor bedagasztom a kenyeret (200g kovász, 300g víz, 500g liszt, fehér és teljes kiörléső tönköly vegyesen, és egy evőkanál só). A maradék kovászt vissza teszem a hűtőbe. A kenyértésztát meleg helyen, 6 órán át kelesztem. Formába teszem és így is kel még 1-2 órát. A tetejét vízzel kenem, majd hideg sütőbe teszem, amit 220 fokra kapcsolok. A kenyér így tovább tud kelni a melegedő sütőben. Amikor majdnem kész, kiveszem a formából és úgy is sütöm egy kicsit, hogy mindenhol jó kérge legyen! Nagyon finom!

 

 

A leginkább annak örülök, hogy a gyerekeknek nagyon izlik és inkább választják ezt, mint az élesztős kenyeret. Már csak Robit kell meggyőznöm valahogy, de erre is van egy jól kifundált tervem. Ha teljeskiörléső fehérlisztből készíteném, szalonna pörcökkel vagy lesütött hagymával, akkor szerintem a meggyőző erőm a kenyértésztával együtt dagadna a kétszeresére...: )