A méhészet hajdanán csodaszép gyümölcsös volt. Ma már csak a legerősebb fajták maradtak meg, hiszen minden bio, nincs vegyszeres védekezés. Azok a fák, amik jól bírják metszés és vegyszer nélkül is, azok bőségesen teremnek, amik nem azok elpusztultak vagy betegek, termésük hibássá, ehetetlenné lesz. Olyan megnyugtató, hogy a többség bírja! Kedvencünk, a nyári almát termő formás kis fa, idén roskadásig tele volt gyümölccsel. Mi meg így vagy úgy elértük és szedtük : ).
Persze nem csak az almaszüret végett jártunk a méhészetben. Elkezdtem etetni a kicsi, idei családjaimat, hogy legyen elegendő elemózsiájuk télre, és hogy aktívan fiasítson az anya, vagyis méhecske is legyen elegendő a hosszú téli időszakra. Mézes, cukros vízzel itatom őket. Az erős családoknak nincs szükségük általam kapott élelemre. Nagyon erős a hordás ilyenkor is: édesharmatot gyűjtenek.
Az alma nagyját megaszaltuk teának és téli csemegének (már elfogyott...; ). Három üveg almaszószt is főztünk Ambrussal: ő hámozta, vágta, én kevergettem, fűszereztem, dunsztoltam. Bori és Ágoston lopkodták a gerezdeket. Így minden rendben is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése