A Káli medence nemcsak kőtengereiről, hanem illatos, varázslatos ősborókásairól is híres. Gyermekkorom óta bóklászok a lyukacsos szürke kövek és a szúrós borókafenyők között. Kislánykorom óta kóstolgatom a különös aromájú borókabogyókat, amik egyszerre hagynak édes és keserű ízt az ember szájában. Érdemes kipróbálni és szó szerint élni meg ezt a kettősséget!
Szintén gyermekkorom óta készítünk szépséges nyakláncokat a bogyókból. Idén először a saját gyerekeimmel. A fiúkkal szedtem eleinte, de hamar feladták, mert szúr (nagyon-nagyon). Ígyhát ők szöcskéztek, meg elbringáztak a vándorcirkuszig (Circus Solana), ami éppen a kőtenger szélén állomásozott, én meg kitartóan szedtem. Zsuzsi barátnőméknél készültek el a nyakláncok. Mi lányok színes gyöngyökkel ötvöztük, Ambrus csak a bogyókból fűzött fiúsat ; ).
"De jó lenne boróka
gyöngyét nyakba fűzni,
láda megett egy tücsökkel
éjjel hegedülni!"
(Tabay Ede, Móricz Mihály és persze Halász Judit, aki megénekelte)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése