Ránézésre minden szép, színes, békés és nyugodt, de bennem tombolt a feszültség már akkor, amikor kiszálltunk a kocsiból. Ha különösen jó az idő (napsütés és meleg) januárban vagy februárban egy- egy napon, akkor a méhészet majdnem úgy néz ki, mintha nyár lenne vagy legalább is késő tavasz. A kaptárkijáró nyüzsögne a tisztulni vágyó méhektől és zümmögés töltené be a levegőt. Most is ragyogó januári idő volt, mégis olyan ijesztő csend volt a kaptárak körül, amikor megérkeztünk... Füstöt raktunk és kinyitottuk a kaptárakat. 10 családomból 5 nagyon hasmenéses lett. A kaptárak alja tele volt az elpusztult méhek tetemeivel, ami miatt az életben maradtak nem tudtak kijutni a kijárón. Először kétségbe estem, aztán összeszedtem magam és gyorsan nekiláttunk menteni, ami menthető. A kaptár aljáról eltakarítottuk a sok méh tetemet, a kakis kereteket kipakoltuk (előkészítettük a beolvasztásra), helyette tisztákat hoztam, (a szöktetéshez használt keretekből).
Végül pedig adtunk nekik Vernalis gyógylepényt. Ez a különböző gyógynövényeket, vitaminokat tartalmazó készítmény megfoghatja a Nosémát vagyis a méhek hasmenéses megbetegedését.
Miután szabaddá váltak a kijárók megindult a várva várt nyüzsgés, sőt már a mogyoró barkáin is ott hintáztak a méhek "kosaruk" pedig tele volt a mogyoró virágporával. Ez már örömtelibb látvány!
Egy kaptárat be kellet zárnom (elpusztította a betegség a benne lakó családot), egy család pedig nagyon legyengült, egy nagyobb fagy elviheti a megmaradt bogarakat. A többiek talán rendbe jönnek. 8 családdal kiegyeznék, hiszen akác virágzáskor könnyen lehet abból tizet, tizenkettőt csinálni.... Csak ez a 8 maradjon meg...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése