Ágoston és Bori még mindig náthás, köhögős, lázas beteg. Itthon vagyunk együtt és sokat olvasunk, bunkikat építünk, hegyi túrákat teszünk a bordásfal legfelső lécéig : )... A" túrázás után" a szedett bogyókból teát is készítünk. Ők dobálják bele a kancsóba a bogyókat, száraz virágokat, leveleket (bodza, csalán, csipkebogyó, kökény) a saját kedvük szerint. (Mindig a bodza a kedvenc egyébként.) Leforrázom a színes keveréket, várunk egy kicsit és a Borika által rögtönzött teázóban, elfogyasztjuk a gyógyteát. (Sok mézzel.)
A várakozás közben rajzoltak. Én kértem meg őket, hogy készítsenek rajzokat magukról, mert olyan aranyosan, kifejezően jelenítik meg magukat a papíron, hogy napok óta az jár a fejemben, hogy meg szeretném őrizni ezeket a képeket, mielőtt változik saját maguk ábrázolása, mert olyan gyorsan nőnek, olyan gyors ez a változás!
Három nagyon kedves képet választottam ki, a kapott rajzok közül.
Ki darab vászon anyagokra hímeztem rajzBorit, rajzÁgót és rajzAmbrust. Olyan jó volt varrogatni őket! A hímzőfonal esetlensége úgy visszaadja a ceruza tökéletlen, de mégis a maga módján tökéletes vonalait! Úgy terveztem könyvjelzők lesznek, de végül a lépcső alatti bunki bejárata fölé kerültek, jelezve, hogy kik is kuksolnak odabent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése