Még a költözködés előtt, a Gizus mamánál tört ki rajtunk a varróláz.
Anyukám, amikor kicsi voltam és állandóan a gép körül nyüzsögtem, mindig azt mondta, hogy először tanuljak meg rendesen varrni kézzel és utána majd a géphez ülhetek. Aztán telt-múlt az idő és én nem varrtam se kézzel, se géppel. Felnőttként, anyaként tanultam meg géppel varrni.
Lehet, hogy ennek ellenére igaza volt anyukámnak, hiszen most lelkes varrógép kezelő vagyok és kézzel is szívesen varrok. Vágytam rá sokáig, aztán kaphattam meg a "tudományt" és ez sokszor jól működik.
Én mégis taktikát változtattam és még nem bántam meg. Kártyatartó tasakokat varrtak kisebb-nagyobb segítséggel. Mindenki választott magának szép anyagokat, cérnát. Aztán orsóztak, befűztek és nyomták a pedált. Borinak én tologattam a tű alatt az anyagot, Ambrus és Ágoston maguk is kísérleteztek.
...és közben rötyögtek, ha Borika veszettül nyomta a pedált, és pillanatok alatt rájöttek a sorrendre, hogy letenni a talpat, letekerni a tűt, varrni-elvarrni..., és élvezték a tolatást (elvarráskor) és a kanyarodást lebökött tűvel. Nekem nagyon megérte, mert vidámra sikerültek ezek a "varró-órák" és szépen felöltöztették a kártyapaklikat. (Így talán a lapok is kevésbé kallódnak el.)
Kétszer kérték azóta, hogy varrjunk megint. Nem mondtam rá nemet : )!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése