Ambrus mostanában sokszor kijön velünk a méhészetbe. Segíteni gyümölcsöt szedni, rendezgetni a méheket, készülni a télre. Van úgy, hogy olyan kimerült a hosszú iskolai nap után, hogy csak áll Józsi bácsi mellett és fecsegnek. Jó nézni, hogy milyen türelmesek egymással, hogy érzik egymás fáradságát, nyűgét, de vicceit, jókedvét is. Gyakran meghúzódom a háttérben és csak hallgatom őket meghatottan.
A minap alma szedés közben lesodort a lábával egy gömbölyded fészket. Én tudtam, hogy melyik állatnak lakóhelye, mert nagyon sok van belőlük a méhészetben és nagy kedvenceim is. Mogyorós pele fészket talált. Ha már így adódott, hogy a fészek leesett, hazahoztuk és kinyomoztuk együtt, hogy kié is lehetett. Lelkesen kikereste, lerajzolta és elolvastuk, hogy mit is lehet tudni az állatkáról, aki olyan gyakran kukucskál le ránk pörgetéskor a présház gerendázatáról, a helyes hosszú bajszú mogyorós peléről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése