Amikor a vadvirágokat csodáltuk hetekkel ezelőtt a Nagyréten, észrevettük, hogy ott lapul a csodaszép virágok és a magas fű tövében a szerény szamócavirág. Sok, hihetetlenül sok. Én rögtön elkezdtem reménykedni, álmodozni és fogadkozni, hogy visszajövünk, ha beérik. Aki ismert tudja, ha vadgyümölcsről van szó megállíthatatlan vagyok...! Kétszer jöttünk ki szedni a rétre a gyerekekkel!
Szedés közben persze folyamatosan faltuk a mézédes kincset, de vittünk haza is belőle: beletettük a reggeli mézes joghurtba és három kis üveg lekvárt is készítettem belőle. Így, hogy tudom, ott vannak a kamrában, sokkal nagyobb kedvvel várom majd a telet ; )!
Persze annyi más szépséget is találni a réten! Azt hiszem, ha választhatnék én júniusban minden szabadidőmet réten tölteném. Anyukám talált molyhos tinórut, a gyerekek bakszakállal játszottak én meg persze egy szép bogárkára bukkantam.
Amikor kiértünk a rétre a gyerekek nyűgösködtek a kánikula miatt, de a szedés öröme és a rét szeretetünk átragadt rájuk. Olyan vidáman nyargalásztak a végén, mint három kis csikó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése