Tavaszi méhek

Végre tényleg megérkezett a tavasz a méhészetbe is. Minden csupa virág. De, eddig soha nem érzett,  szomorúság fog el minden megérkezéskor, mert olyan kevés a méhecske! Úgy megtizedelte őket a betegség és az elhúzódó rossz idő!
Sokat dolgozunk: forró ecetes vízzel letisztítjuk a lépeket, kipucoljuk a fészkek alját, mentjük, ami még menthető.
Öt családom vészelte át ezt a telet. Négy közülük erős, jó állapotban van, szépen beindult a fiasítás is, biztosan tudom szaporítani őket, lehet belőlük nyolc családot csinálni talán.

Az ötödik gyenge. A maroknyi megmaradt bogár nem tudta melegíteni az utódokat, így azok a sejtben elpusztultak. (Ez látszik a képen) Az anya viszont él , én pedig reménykedem a család megmentésében, így  megerősítettem őket, a legerősebb családtól elvett fiasítással.

Minden családnál kezd fogyni a méz, így az elpusztult családok fiókjaiból kivettem néhány -előzőleg már fertőtlenített mézes lépet, felnyitottam a kaptárvasammal a sejteket és odaadtam az így keletkezett mézes viaszt és magát a mézes lépet is a meglévő családjaimnak. Nagy lakmározás kezdődött. Olyan jó, hogy legalább ők élnek, és hogy hosszú-hosszú várakozás után megérkezett a tavasz!